Az előző cikkben egy példán keresztül megismerhettük, hogy, a tavaszi lomtalanítással párhuzamosan, David R. Hawkins módszerével hogyan lehet a gondolatainkat-érzelmeinket is szelektálni-átalakítani. Ez utóbbi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a életünkben kívül-belül: az otthonunkban és a fejünkben is hosszú távon meg tudjon szűnni a zűrzavar. Csak így tud a helyére igazi harmónia kerülni, amire lelke mélyén valószínűleg mindenki vágyik. Mivel a selejtezés és a múlt lezárása sokféleképpen gyakorolható, és ez mindenkinek egyedi (akár kombinációs is) lehet, gondolatébresztőnek íme még egy egyszerű technika.
Múlt lezárása: kinek a valamije ez? Vissza a származási helynek!
Érdemes tudatában lennünk, hogy az előző cikkben említett életrontó – életnehezítő – tudatossági szintet csökkentő emberi mintáknak legalább 90%-át bizony nem mi magunktól találtuk ki! Sokkal inkább valahonnan: a társadalomból, a kultúránkból, a rokonságunktól, a környezetünktől lemásoltuk, átvettük! Minta például az az önvádló gondolat, hogy ha önmagunkkal (is) foglalkozunk, és kényelmes bőségben élünk, az vétek. Ezért a fejben való lomtalanítást úgy is végrehajthatjuk, hogy miután észrevettük magunkon a számunkra romboló érzelmet / gondolatot / hiedelmet / szokást / …, rákérdezünk, hogy kihez tartozik ez? Ha valószínűleg nem hozzánk, akkor gondolatban-érzésben visszaküldhetjük annak, aki ezt gyakorolta, akitől mi is begyűjtöttük. Méghozzá, hogy rajta is segítsünk, magas tudatossággal csatolva, hogy ő is vegye észre, és változtasson rajta.
Lesznek emberi minták, amiknél ez a visszaküldős “játék” működni fog, és lesznek, amiknél nem. Utóbbiaknál mást kell választani, például az előző írásban ismertetett tudatossági skálán való felfelé lépdelést.
A visszaküldést sokféle kreatív képzeletbeli módon megtehetjük. Belefújhatjuk a mintát labdába és visszadobhatjuk; ráterelhetjük egy kis felhőre, amit a szél odavisz; csomagban odaadhatjuk egy postagalambnak, hogy repüljön vele vissza, beletehetjük palackpostába és bedobhatjuk az arrafelé haladó tengeráramlatba; és így tovább.
Tehát, az előző cikk gyakorlati példáját tekintve a folyamat így néz ki a gyakorlatban:
“Most, hogy ő már nincs (illetve néhány oktávval feljebb létezik már) ki fog minket szeretni?” Kihez tartozik ez? Vissza a származási helynek magas tudatossággal csatolva!
“Nélküle az önmagunkkal való szeretetteljes kapcsolat megtartása nem megy, illetve sokkal nehezebb. Mintha valamilyen akadálya lenne. Mintha halálos vétek lenne magunkat szeretni, amitől egyenesen világvége lesz. Mintha örökösen sanyargatnunk, büntetnünk, boldogtalanítanunk kellene saját magunkat.” Kihez tartozik ez? Vissza a származási helynek magas tudatossággal csatolva!
És így tovább. Vissza minden keserűséget, amit csak úgy átvettünk, ami nem a mienk, magas tudatossággal csatolva!
Mire vágyunk? Szerencsére? Bőségre? Boldogságra? Harmóniára? Egyensúlyra? Belső békére? Kreativitásra?
Szelektáljuk az ezt akadályozó tényezőket kívül-belül! Csináljunk helyet, teret nálunk: az otthonunkban, a fejünkben, az elménkben, az IDŐNKBEN, a JELENÜNKBEN, a MOSTBAN mindennek, amit szeretnénk! Teremtsünk rá időt, energiát, kedvet, kapacitást! Ez lehet, hogy nem lesz mindig egyszerű és könnyű, de találjuk meg a saját technikánkat, amikkel menni fog!
Folytatása következik!
Rend a lelke mindennek. Múlt-lezárhatnékom, elengedhetnékem, lomtalaníthatnékom van? Mivel kezdjem? Mi az, ami most úgymond “adja magát”? Így is nehezen megy a felszabadító elengedés, szükség van hozzá további támogatásra, segítségre? A Moksa Cseppet és a Moksa Greent próbálta már?
Bővebb információk olvashatók a témáról a Facebookon a Moksa útmutatás csoportban!
Lásd még:
David R. Hawkins könyvei: Elengedés – Az önátadás útja
Access Consciousness